A koronázó palástról

A magyar kereszténység első századából fennmaradt palást összetett, mégis világos elrendezésű kompozíciója változatos részletgazdagsággal készült. Nyolcvannál több alak és jelenet rajzolódik ki, amiket geometrikus elrendezésben csoportosítva ábrázoltak. A szimbolikus képrendszerben a mandorlákkal (mandula alakú dicsfény-keret) kiemelt alakokat értelmező feliratokkal látták el. Ezek a leoninus hexameterekben (rímes-időmértékes versforma) írt latin nyelvű feliratok a magyarországi latin irodalom legkorábbi emlékei közé tartoznak.

Cool Timeline

996

István és Bajor Gizella házasságkötése

István és Bajor Gizella házasságkötése

István, Géza magyar nagyfejedelem fia és Bajor Gizella, II. (Civakodó) Henrik lánya házasságkötésére a bajorországi Scheyern várának kápolnájában került sor, melyet ennek emlékére ma királykápolnának (Königskapell) neveznek.

1000 v. 1001

István királlyá koronázása

István királlyá koronázása

István koronázásával a Magyar Fejedelemség európai keresztény királysággá vált. A koronázás új legitimációt biztosított István királynak, és nagyban hozzájárult tekintélyének növeléséhez, nemzetközi elismertetéséhez. A koronázásra az udvari székhelyen, Esztergomban került sor.

A koronázási szertartás az új évezred első napjára esett, ami lehetett 1000. december 25. (a Julián naptár szerint) vagy 1001. január 1.

1002 körül

A veszprémvölgyi görög apácakolostor alapítása

A veszprémvölgyi görög apácakolostor alapítása

A kolostort István király alapította. A nőnevelés mellett a veszprémvölgyi apácák feladata volt az országban épülő templomok egyházi ruhákkal való felszerelése. István II. törvénykönyve szerint „ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök”.

A koronázó palásttá átalakított miseruha itt készült.

A kolostor romjai a mai Veszprémhez tartoznak, melynek székesegyházát Gizella építtette. A paláston Gizella királyné kezében tartott épületmodell talán épp erre utal. A veszprémi püspökök kiváltsága volt a királynék koronázása, ezért Veszprémet ma is a „királynék városaként” emlegetik.

1018 körül

A fehérvári bazilika alapítása

A fehérvári bazilika alapítása

Fehérvár Géza fejedelem 997. évi temetésétől kezdve nagy tiszteletben állt. Itt épült fel 1018 körül a középkori Magyar Királyság legfontosabb temploma, melyet István király kezdett építtetni nem sokkal az államalapítás után. A koronázó- és temetkezőhelynek szánt templom 60×30 m-es alapterületével és kb. 30 m-es belmagasságával a korabeli Európa egyik legnagyobb bazilikája volt.

Ennek a fehérvári Szűz Mária-bazilikának adományozta 1031-ben István király azt a díszes miseruhát, melyet később koronázó palásttá alakítottak át. Alba Civitas, vagyis Fehér vár neve megjelenik a paláston körbefutó feliraton is.

1031

A koronázó palást keletkezése és adományozása

A koronázó palást keletkezése és adományozása

István király és Gizella királyné a fehérvári Szűz Mária-bazilikának díszes miseruhát (casula) adományozott. A harang alakú miseruha alapszövete rozettamintás, kékeslilás bizánci selyem, melyet szinte teljesen beborít az aranyszállal hímzett díszítés (súlya 4,3 kg).

A miseruha páratlanul gazdag díszítése azt mutatja, hogy különleges alkalomra, feltehetően a királyi pár házasságának 35. évfordulójára, vagy II. Konrád német-római császár magyarok elleni sikertelen hadjáratát (1031) követő hálaadásra készült.
A díszruhán latin nyelvű dedikáció (ajánlás) nevezi meg az adományozókat, az adományozás idejét és helyét. A köríven ábrázolt alakok és jelenetek sora szimbolikusan épül fel. Felül az angyalok kara, Krisztus és Mária jelenik meg, majd félkörben az ószövetségi próféták, az apostolok és végül a vértanúk sora. Krisztus alakja többször is megjelenik. Az alakok mellett szerepel a nevük, és latin nyelvű, verses értelmező szöveget is hímeztek a mandula alakú keretben kiemelt alakok köré.
A legenda szerint Gizella királyné is részt vett a miseruha elkészítésében a Veszprémvölgyi apácakolostorban.

1038

István király halála

István király halála

István király több mint 40 évi uralkodás után halt meg Szűz Mária mennybevitelének napján (augusztus 15-én). Államegyesítő, egyházszervező és törvényalkotói munkája megteremtette a magyar államot, amely azóta is létezik. Fia, Imre herceg korai halála miatt örökös nélkül maradt, ezért halála előtt Szűz Máriának ajánlotta az országot. Innen ered a „Regnum Marianum”, azaz Mária királysága elnevezés.

Istvánt a fehérvári bazilikában temették el, a feljegyzések szerint „Szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték”.

1172–1196

A miseruha átalakítása koronázási palásttá

A miseruha átalakítása koronázási palásttá

A miseruha gazdag díszítése és Szent István királyhoz való kapcsolata miatt koronázó palásttá vált.

A koronázás szentmise keretében történt. A szertartás a király felszentelésével, szentelt olajjal való felkenésével kezdődött, jelezve, hogy a király Isten akaratából uralkodik.

Az átalakításra III. Béla uralkodása alatt került sor. A palást története ettől kezdve összekapcsolódott a Szent Koronáéval. A koronázó palást és a Szent Korona a királyi jogarral, az országalmával és a koronázási karddal együtt alkotják a koronázási jelvényeket, melyeket egészen a XIV. századig az egyház őrzött Székesfehérváron.

1539

Utolsó koronázás Székesfehérváron

Utolsó koronázás Székesfehérváron

1038 és 1539 között, 500 éven keresztül a székesfehérvári koronázó bazilikában koronázták a királyokat. Ez alatt az időszak alatt 44 királyt koronáztak. Az utolsó I. Szapolyai János király felesége, Jagelló Izabella koronázása volt 1539-ben.

1563–1792

Koronázások Pozsonyban

Koronázások Pozsonyban

A török hódoltság idején Pozsony volt a koronázás színhelye 1563-tól egészen 1792-ig. Itt koronázták a legtöbb Habsburg-házi magyar királyt.

II. Mátyást 1608-ban koronázták. Róla készült az első ismert kép, amelyen Szent István koronájával és palástjával látható.

1792

Koronázás a budavári Mária Magdolna-templomban

Koronázás a budavári Mária Magdolna-templomban

Habsburg-Lotaringiai Ferenc József Károly, aki I. Ferenc néven került a magyar trónra (1792-1835), Mária Terézia unokája volt.

Koronázására 1792. június 6-án a Mária Magdolna-templomban került sor. A templom ekkor üresen állt, és csak erre az alkalomra rendezték be, és díszítették fel. A koronázáson részt vett az akkor 16 éves József főherceg, a későbbi nádor, aki ekkor járt először Budán.

1849

A szabadságharc idején

A szabadságharc idején

Az 1848-49-es szabadságharc idején, 1849. augusztus 23-án a koronázási jelvényeket elásták egy egyszerű díszítésű vasládában a határ mellett fekvő Orsova város (ma Románia) közelében.

A Szent Korona, a kard, a palást és a többi jelvény 4 esztendőn keresztül rejtőzött a föld mélyén, a Duna partján egy fűzfa alatt. A császári hadsereg csak 1853 szeptemberében találta meg. A nedvességtől a koronázási díszöltözet, a palást kivételével szétmállott.

1867

Ferenc József koronázása

Ferenc József koronázása

Ferenc József és Erzsébet királyné 1867. június 7-i megkoronázására a Budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom) került sor. A koronázási jelvényeket ezután a Budavári Palotában őrizték a II. világháborúig.

Ferenc József 1867-es koronázásakor a négy kilogramm tömegű koronázási palástot javítani kellett. A javítás során a felbomlott hímzéseket hozzávarrták a szövetrétegekhez. A palást új bélést is kapott.

1916

Utolsó koronázás

Utolsó koronázás

A koronázó palástot IV. Károly magyar király és Zita királyné koronázásakor használták utoljára 1916. december 30-án. A koronázásra az I. világháború alatt a Budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom) került sor.

A koronázás előtt néhány nappal egy ceremónia keretében Zita királyné öltéseket ejtett a koronázási paláston, tisztelegve ezzel Gizella királyné munkája előtt.

1945–1978

A koronázási ékszerek Amerikában

A koronázási ékszerek Amerikában

A koronázási jelvények 33 évig voltak amerikai kézben a II. világháborút követően. 1953-ig egy amerikai támaszponton Németországban, majd 25 évig a Kentucky állambeli Fort Knoxban őrizték, az Egyesült Államok aranytartaléka mellett.

Carter elnök idejében kerültek vissza Magyarországra. Az átadásra 1978. január 6-án a Parlamentben került sor.

A palástot visszatérése óta a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.

2000–2004

Koronázó palást bronz dombormű

Koronázó palást bronz dombormű

Rieger Tibor szobrászművész több évi munkával újraalkotta a közel 1000 éves textíliát. Bronz domborműve megeleveníti Szent István király udvarának szellemiségét.

A dombormű félkörben kiterítve, teljességében tárja elénk a palást ábrázolásait. A félkör alakú (210 cm magas és 434 cm átmérőjű) bronz alkotás másfélszeres nagyítása az eredeti selyem palástnak. Hitelesen adja vissza a textílián néhol már nehezen kivehető eredeti hímzés vonalait.