Cool Timeline

A kolostort István király alapította. A nőnevelés mellett a veszprémvölgyi apácák feladata volt az országban épülő templomok egyházi ruhákkal való felszerelése. István II. törvénykönyve szerint „ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök”.

A koronázó palásttá átalakított miseruha itt készült.

A kolostor romjai a mai Veszprémhez tartoznak, melynek székesegyházát Gizella építtette. A paláston Gizella királyné kezében tartott épületmodell talán épp erre utal. A veszprémi püspökök kiváltsága volt a királynék koronázása, ezért Veszprémet ma is a „királynék városaként” emlegetik.

István király és Gizella királyné a fehérvári Szűz Mária-bazilikának díszes miseruhát (casula) adományozott. A harang alakú miseruha alapszövete rozettamintás, kékeslilás bizánci selyem, melyet szinte teljesen beborít az aranyszállal hímzett díszítés (súlya 4,3 kg).

A miseruha páratlanul gazdag díszítése azt mutatja, hogy különleges alkalomra, feltehetően a királyi pár házasságának 35. évfordulójára, vagy II. Konrád német-római császár magyarok elleni sikertelen hadjáratát (1031) követő hálaadásra készült.
A díszruhán latin nyelvű dedikáció (ajánlás) nevezi meg az adományozókat, az adományozás idejét és helyét. A köríven ábrázolt alakok és jelenetek sora szimbolikusan épül fel. Felül az angyalok kara, Krisztus és Mária jelenik meg, majd félkörben az ószövetségi próféták, az apostolok és végül a vértanúk sora. Krisztus alakja többször is megjelenik. Az alakok mellett szerepel a nevük, és latin nyelvű, verses értelmező szöveget is hímeztek a mandula alakú keretben kiemelt alakok köré.
A legenda szerint Gizella királyné is részt vett a miseruha elkészítésében a Veszprémvölgyi apácakolostorban.

A miseruha gazdag díszítése és Szent István királyhoz való kapcsolata miatt koronázó palásttá vált.

A koronázás szentmise keretében történt. A szertartás a király felszentelésével, szentelt olajjal való felkenésével kezdődött, jelezve, hogy a király Isten akaratából uralkodik.

Az átalakításra III. Béla uralkodása alatt került sor. A palást története ettől kezdve összekapcsolódott a Szent Koronáéval. A koronázó palást és a Szent Korona a királyi jogarral, az országalmával és a koronázási karddal együtt alkotják a koronázási jelvényeket, melyeket egészen a XIV. századig az egyház őrzött Székesfehérváron.

A török hódoltság idején Pozsony volt a koronázás színhelye 1563-tól egészen 1792-ig. Itt koronázták a legtöbb Habsburg-házi magyar királyt.

II. Mátyást 1608-ban koronázták. Róla készült az első ismert kép, amelyen Szent István koronájával és palástjával látható.

Az 1848-49-es szabadságharc idején, 1849. augusztus 23-án a koronázási jelvényeket elásták egy egyszerű díszítésű vasládában a határ mellett fekvő Orsova város (ma Románia) közelében.

A Szent Korona, a kard, a palást és a többi jelvény 4 esztendőn keresztül rejtőzött a föld mélyén, a Duna partján egy fűzfa alatt. A császári hadsereg csak 1853 szeptemberében találta meg. A nedvességtől a koronázási díszöltözet, a palást kivételével szétmállott.

A koronázó palástot IV. Károly magyar király és Zita királyné koronázásakor használták utoljára 1916. december 30-án. A koronázásra az I. világháború alatt a Budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom) került sor.

A koronázás előtt néhány nappal egy ceremónia keretében Zita királyné öltéseket ejtett a koronázási paláston, tisztelegve ezzel Gizella királyné munkája előtt.

Rieger Tibor szobrászművész több évi munkával újraalkotta a közel 1000 éves textíliát. Bronz domborműve megeleveníti Szent István király udvarának szellemiségét.

A dombormű félkörben kiterítve, teljességében tárja elénk a palást ábrázolásait. A félkör alakú (210 cm magas és 434 cm átmérőjű) bronz alkotás másfélszeres nagyítása az eredeti selyem palástnak. Hitelesen adja vissza a textílián néhol már nehezen kivehető eredeti hímzés vonalait.