István, Géza magyar nagyfejedelem fia és Bajor Gizella, II. (Civakodó) Henrik lánya házasságkötésére a bajorországi Scheyern várának kápolnájában került sor, melyet ennek emlékére ma királykápolnának (Königskapell) neveznek.

István koronázásával a Magyar Fejedelemség európai keresztény királysággá vált. A koronázás új legitimációt biztosított István királynak, és nagyban hozzájárult tekintélyének növeléséhez, nemzetközi elismertetéséhez. A koronázásra az udvari székhelyen, Esztergomban került sor.

A koronázási szertartás az új évezred első napjára esett, ami lehetett 1000. december 25. (a Julián naptár szerint) vagy 1001. január 1.

A kolostort István király alapította. A nőnevelés mellett a veszprémvölgyi apácák feladata volt az országban épülő templomok egyházi ruhákkal való felszerelése. István II. törvénykönyve szerint „ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök”.

A koronázó palásttá átalakított miseruha itt készült.

A kolostor romjai a mai Veszprémhez tartoznak, melynek székesegyházát Gizella építtette. A paláston Gizella királyné kezében tartott épületmodell talán épp erre utal. A veszprémi püspökök kiváltsága volt a királynék koronázása, ezért Veszprémet ma is a „királynék városaként” emlegetik.

Fehérvár Géza fejedelem 997. évi temetésétől kezdve nagy tiszteletben állt. Itt épült fel 1018 körül a középkori Magyar Királyság legfontosabb temploma, melyet István király kezdett építtetni nem sokkal az államalapítás után. A koronázó- és temetkezőhelynek szánt templom 60×30 m-es alapterületével és kb. 30 m-es belmagasságával a korabeli Európa egyik legnagyobb bazilikája volt.

Ennek a fehérvári Szűz Mária-bazilikának adományozta 1031-ben István király azt a díszes miseruhát, melyet később koronázó palásttá alakítottak át. Alba Civitas, vagyis Fehér vár neve megjelenik a paláston körbefutó feliraton is.

István király és Gizella királyné a fehérvári Szűz Mária-bazilikának díszes miseruhát (casula) adományozott. A harang alakú miseruha alapszövete rozettamintás, kékeslilás bizánci selyem, melyet szinte teljesen beborít az aranyszállal hímzett díszítés (súlya 4,3 kg).

A miseruha páratlanul gazdag díszítése azt mutatja, hogy különleges alkalomra, feltehetően a királyi pár házasságának 35. évfordulójára, vagy II. Konrád német-római császár magyarok elleni sikertelen hadjáratát (1031) követő hálaadásra készült.
A díszruhán latin nyelvű dedikáció (ajánlás) nevezi meg az adományozókat, az adományozás idejét és helyét. A köríven ábrázolt alakok és jelenetek sora szimbolikusan épül fel. Felül az angyalok kara, Krisztus és Mária jelenik meg, majd félkörben az ószövetségi próféták, az apostolok és végül a vértanúk sora. Krisztus alakja többször is megjelenik. Az alakok mellett szerepel a nevük, és latin nyelvű, verses értelmező szöveget is hímeztek a mandula alakú keretben kiemelt alakok köré.
A legenda szerint Gizella királyné is részt vett a miseruha elkészítésében a Veszprémvölgyi apácakolostorban.

István király több mint 40 évi uralkodás után halt meg Szűz Mária mennybevitelének napján (augusztus 15-én). Államegyesítő, egyházszervező és törvényalkotói munkája megteremtette a magyar államot, amely azóta is létezik. Fia, Imre herceg korai halála miatt örökös nélkül maradt, ezért halála előtt Szűz Máriának ajánlotta az országot. Innen ered a „Regnum Marianum”, azaz Mária királysága elnevezés.

Istvánt a fehérvári bazilikában temették el, a feljegyzések szerint „Szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték”.

A miseruha gazdag díszítése és Szent István királyhoz való kapcsolata miatt koronázó palásttá vált.

A koronázás szentmise keretében történt. A szertartás a király felszentelésével, szentelt olajjal való felkenésével kezdődött, jelezve, hogy a király Isten akaratából uralkodik.

Az átalakításra III. Béla uralkodása alatt került sor. A palást története ettől kezdve összekapcsolódott a Szent Koronáéval. A koronázó palást és a Szent Korona a királyi jogarral, az országalmával és a koronázási karddal együtt alkotják a koronázási jelvényeket, melyeket egészen a XIV. századig az egyház őrzött Székesfehérváron.

1038 és 1539 között, 500 éven keresztül a székesfehérvári koronázó bazilikában koronázták a királyokat. Ez alatt az időszak alatt 44 királyt koronáztak. Az utolsó I. Szapolyai János király felesége, Jagelló Izabella koronázása volt 1539-ben.

A török hódoltság idején Pozsony volt a koronázás színhelye 1563-tól egészen 1792-ig. Itt koronázták a legtöbb Habsburg-házi magyar királyt.

II. Mátyást 1608-ban koronázták. Róla készült az első ismert kép, amelyen Szent István koronájával és palástjával látható.

Habsburg-Lotaringiai Ferenc József Károly, aki I. Ferenc néven került a magyar trónra (1792-1835), Mária Terézia unokája volt.

Koronázására 1792. június 6-án a Mária Magdolna-templomban került sor. A templom ekkor üresen állt, és csak erre az alkalomra rendezték be, és díszítették fel. A koronázáson részt vett az akkor 16 éves József főherceg, a későbbi nádor, aki ekkor járt először Budán.

Az 1848-49-es szabadságharc idején, 1849. augusztus 23-án a koronázási jelvényeket elásták egy egyszerű díszítésű vasládában a határ mellett fekvő Orsova város (ma Románia) közelében.

A Szent Korona, a kard, a palást és a többi jelvény 4 esztendőn keresztül rejtőzött a föld mélyén, a Duna partján egy fűzfa alatt. A császári hadsereg csak 1853 szeptemberében találta meg. A nedvességtől a koronázási díszöltözet, a palást kivételével szétmállott.

Ferenc József és Erzsébet királyné 1867. június 7-i megkoronázására a Budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom) került sor. A koronázási jelvényeket ezután a Budavári Palotában őrizték a II. világháborúig.

Ferenc József 1867-es koronázásakor a négy kilogramm tömegű koronázási palástot javítani kellett. A javítás során a felbomlott hímzéseket hozzávarrták a szövetrétegekhez. A palást új bélést is kapott.

A koronázó palástot IV. Károly magyar király és Zita királyné koronázásakor használták utoljára 1916. december 30-án. A koronázásra az I. világháború alatt a Budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom) került sor.

A koronázás előtt néhány nappal egy ceremónia keretében Zita királyné öltéseket ejtett a koronázási paláston, tisztelegve ezzel Gizella királyné munkája előtt.

A koronázási jelvények 33 évig voltak amerikai kézben a II. világháborút követően. 1953-ig egy amerikai támaszponton Németországban, majd 25 évig a Kentucky állambeli Fort Knoxban őrizték, az Egyesült Államok aranytartaléka mellett.

Carter elnök idejében kerültek vissza Magyarországra. Az átadásra 1978. január 6-án a Parlamentben került sor.

A palástot visszatérése óta a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.

Rieger Tibor szobrászművész több évi munkával újraalkotta a közel 1000 éves textíliát. Bronz domborműve megeleveníti Szent István király udvarának szellemiségét.

A dombormű félkörben kiterítve, teljességében tárja elénk a palást ábrázolásait. A félkör alakú (210 cm magas és 434 cm átmérőjű) bronz alkotás másfélszeres nagyítása az eredeti selyem palástnak. Hitelesen adja vissza a textílián néhol már nehezen kivehető eredeti hímzés vonalait.